„Családfő” nélkül…

Szerző: Pap Csilla

Avagy család, Fő nélkül…

Milyen érdekes a magyar nyelv, milyen szépen lehet játszani a szavakkal és mi történik amikor egy család fő nélkül marad, azaz nincsen férfi, apa , férj? Anno a családi létben a férfi vitte a klasszikus családfő szerepét több, kevesebb sikerrel. A szerencsésebbeknek megadatott, hogy volt előttük olyan apai minta, melyet le tudtak modellezni és jól tudták működtetni az általuk létrehozott családban. Manapság egyre ritkább a jól modellezhető apakép. Pedig a családban mint közösségben a Férfi az Apa az Isten. Popper Péter rengeteget foglalkozott a férfiszereppel a családi lét kérdéseivel.

Popper Péter: „Egy család nem tud meglenni családfő nélkül”

Popper szerint azok a családok, amelyekben a férfi nem vállalja a rá testált felelősséget, könnyen darabjaikra hullanak.

„Elnézést kérek, de egy család sem tud meglenni családfő nélkül – érvelt Popper. – És ha egy férfi nem vállalja a családfő szerepet, az úgy átcsúszik a nő kezébe, mint a sicc. Vagy átcsúszik a hároméves gyerek hisztériájának a kezébe, aki elkezd szabályozni. Én azt látom például mint pszichológus, hogy rengeteg gyereknek nincs semmi más baja, mint hogy nincs olyan erő az életében, aki azt mondaná, nem. Eddig, öregem. Nincs tovább! Miért? Mert én így akarom.”

Szóval valami félrecsúszott, és ennek a félrecsúszásnak több oka van. Egy kutatás során több ezer fiút, férfit kérdeztek meg arról, hogy honnan veszi a férfi képet, és több mint 70% mondta azt, hogy magazinokból, filmekből, néhányuk könyvekből. Tehát a férfi minta elveszett. Rengeteg a válás, a családok szétszakadnak, az apák kikerülnek a családból, kimaradnak a mindennapokból. Ha együtt maradnak, sokat dolgozik, keveset van otthon és alig van jelen. Pedig óriási szükség van a férfiakra, akik fiaiknak jó apai mintát, megfelelő férfiképet tudnak átadni. Hiszen gyermekeink, másolnak minket.

Apátlan nemzedékek?

Az apátlanság következményeit és hatásait alábecsüljük. Philip Zimbardo szerint a pozitív szerepmodell híján maradt srácok nagyban megszenvedik  a hiányt, és  máshol keresik a megfelelő szerepmodellt: a videojátékok, filmek, a kortárs csoportok, különböző függőségek és a nők tárgyiasítása is egy alternatíva lehet számukra. Kutatások alapján gyakrabban szenvednek valamilyen hangulatzavarban. Többször fordul elő viselkedési probléma,  az érzelmi deficit miatt kialakult hangulatingadozás vagy indulatkezelési nehézségek.

Azok a fiatalok, akik egyszülős családban nevelkednek, vajon képesek lesznek e az elmaradt szerepmodellt, a tartalmat és mintázatokat betölteni…?

És most jöjjenek a Lányok. Mi nők az apánkat választjuk, őt keressük jövendőbelinkben. Tehát a férfiképet, a párkapcsolatban vagy házasságban betöltött szerepe adja. Komolyan merül fel a kérdés, ha apátlan nemzedékek nőnek fel, hogyan lesznek a családok egészek, egészségesek? Milyen szerepmodellek mentén haladunk, fejlődünk? Fontos, hogy mi Nők segítsük párunkat abban, hogy igazán férfi tudjon lenni. Ne akarjunk dupla anyák lenni és ne egy második anyát faragjunk gyermekünk apjából. A másik „anyaszerep” összezavarja a  család rendszerét. Az apaságot ne tehernek érezze, hanem élvezze. A házasságot ne kötelességnek, hanem szent elkötelezettségként élje meg, mely az együttlét, a szeretet összefonódása és az összetartozás élménye legyen számára és persze számunkra is, megteremtve ezzel az egységet.

Biztos vagyok abban, hogy nagy feladat vár ránk, mindnyájunkra Férfira és Nőre és fordítva.  Kell a Családfő és kellenek az Apák, hogy irányt mutassanak, védelmet nyújtsanak és biztonságot és szeressenek adjanak. Nagyobb szükség van rájuk mint gondolnánk! 

Isten éltesse a Férfiakat és a „Jó” Apukákat!