Judit esete, igaz történet alapján

Szerző: Pap Csilla

Ahogy én látom…
Még 2015-ben történt, egy borongós decemberi estén, amikor Judit odalépett hozzám, és a segítségemet kérte. Kristálytisztán éreztem, hogy nagy „bajban” van. Láttam rajta, hogy nehezen hozta meg a döntést, hogy szakmai segítséget kérjen. Azért osztom meg ezt a történetet veletek, egyfelől mert Judit megengedte, másfelől pedig azért, hogy erőt és bátorságot merítsetek az ő esetéből.

Nap mint nap tapasztalom, hogy sokan nem mernek szakemberhez fordulni, mert úgy élik meg, mintha az gyengeség lenne.Higgyétek el, eljön az a pillanat, amikor olyan nehézséggel találjuk szembe magunkat, hogy azt érezzük, itt már csak a JÓISTEN segíthet. Egyáltalán  nem szégyen az ha egyedül nem tudtok megbirkózni a feladattal és igen tudatosan feladatot írtam, mert a probléma szót nem szeretem.

Tudom és hiszem, hogy amikor a reménytelenség a hiábavalóság uralkodik el rajtunk vagy egyszerűen nem úgy sikerülnek a dolgaink, ahogy szeretnénk, annak oka van. Az idő fogy, nem mindegy, hogy a fogyatkozó időben, hány napot, hónapot, évet töltünk el érzelmi jóllétben, vagy mennyi időt dobunk ki, ami értelmi, érzelmi és testi jóllétünket megtorpedózza.

Közel 10 éves szakmai tapasztalattal a hátam mögött, azt mondom, hogy az a bátor és  erős, aki eljut  addig, hogy felismeri és bevallja magának,  hogy külső segítség kell, és ezt meg is lépi, tehát cselekszik…, elindul az úton.

Visszatérve Juditra, ma is tartom vele a kapcsolatot, rengeteget dolgozott magán velem is. A sok önfejlesztés, kitartás, hit meghozta a gyümölcsét. Pályát módosított. Új karriert épített, melyben rendkívül sikeres. Jó látni, hogy boldog  és kiteljesedett emberré vált.

Judit története, igaz történet alapján

Csillával egy karácsony előtt pár nappal szervezett karácsonyi meditációs órán találkoztam, a jóga klubban ahová járok. Így utólag visszanézve, életem egyik legsötétebb decembere volt. Súlyos munkahelyi gondokkal küzdöttem, több évi munkám hevert romokban és ennek következében az egészségem is romlani kezdett.

Az irányított meditáció során átélt utazás, egy órányi menekülés volt a nyomasztó valóságból. Az óra végén egy hirtelen ötlettől vezérelve odaléptem Csillához és megkérdeztem, hogy felkereshetem-e őt és beszélhetnék-e vele a problémáimról. Pár nappal később ott ültem a kanapéján és dőlt belőlem a szó és mi tagadás, a panasz is.

Csilla az első pillanattól fogva őszinte érdeklődéssel, teljes empátiával és szeretettel fordult felém. Elkezdődött számomra egy belső utazás, egy olyan kísérővel akiben őszintén megbízhattam, aki mellettem állt, de nem akart helyettem dönteni és ha kellett, tükröt tartott elém, hogy lássam magam és azokat a dolgokat amikkel már rég óta nem mertem szembenézni. Mindezt tette úgy, hogy önmagam lehettem. Hol sírtam, hol nevettem, de minden találkozásunk végén megkönnyebbülve léptem ki az ajtaján.

Éreztem, hogy végre felálltam életem romjai közül és kész voltam a változásra minden örömével és fájdalmával együtt. Számos technikát tanított, melyeket ma már alkalmazni tudok, ha épp megtorpanok az úton. Segítséget kérni nem mindig könnyű. Számomra legalábbis nem volt az, hiszen egy erős, határozott embernek tartottam magam, aki soha nem gondolta azt, hogy hirtelen ilyen mélységekbe lehet zuhanni.

Mégis azon a decemberi napon, amikor legyőztem önmagam és beláttam, hogy én is lehetek gyenge, megtettem az első lépést azon az úton, melyen most is haladok. Újra önbizalommal telve, kevesebb félelemmel és nyugodtabb lélekkel. Köszönöm, Csilla!

(Judit)