Házasság, avagy egymás tükrében

Szerző: Pap Csilla

Miért tudott Marilyn Monroe, többször is férjhez menni? Mivel tartotta fenn a mítoszt, mely lényét körbe lengte? A legtöbb nő férjhez akar menni és képesek egész komoly erőfeszítéseket tenni ennek érdekében, de mégsem megy mindenkinek? Miért? Azt már régóta tudjuk, hogy a lánykérés és a hosszan tartó házasság alapja, nem a szerelem és nem is a szex. Azt is tudjuk, hogy a heves-szenvedélyes- érzelmes időszakok váltakoznak, hol lecsillapodik, hol felizzik a párok közt.

Számtalan kérdés merül fel bennünk:

• mitől működik?
• mi kell ahhoz, hogy tartós legyen?
• hogyan csináljam?
• mit rontottam el?

Kérdés az, hogy jó volt e Marilyn Monroe pártalálási és házassági stratégiája? Érdemes e „jól eladni” magunkat?  

Rengeteg ideológiát és önigazolást tudunk legyártani. Lassan megöregszem, a biológiai órám ketyeg, nem tudok gyereket szülni ha kifutok az időből, az összes barátnőm férjhez ment…, hosszan sorolhatnám. Férfi ideológiák kevésbé érhetőek tetten. Sok férfi nem akar igazán nősülni, de a családalapítás, a gyermekvállalás igénye idővel kialakul, valamint  optimális esetben  a férjjé és apává válás beteljesíti a férfi vágyát.

A házasságkötés nem egy lezárt folyamat a jegyesség után. A házasságkötéssel kezdődik minden. Az igazi kihívás a fejlődésre az ÖN-megismerésre, ha ez előtte nem történt meg, általában nem szokott…  A párok többnyire úgy ugranak a házasság kötelékébe, hogy nincs önismeretük sem a hölgynek, sem az úrnak. Ha nem ismerjük ÖNNÖN  igényeinket, értékeinket, szükségleteinket, és nincs kialakult rendszerünk, hogyan választhatnánk jól? Honnan tudjuk, hogy  nekünk Ő lesz a jó pár,  amikor azt sem tudjuk Mi, kik vagyunk? Mit akarunk?

Az együtt töltött évek folyamán felmerülnek olyan élethelyzetek, olyan krízispontok, melyeken csak együttes erővel tudunk megbirkózni. Vajon egy gyenge alapra épített házasságban ez , hogyan valósítható meg?

Párkapcsolati mediátorként rengeteg párral találkoztam és azt látom, hogy az elköteleződés a felelősségvállalás a sorsközösség  jól értelmezése az önismeret,  a rugalmasság, elfogadás, alkalmazkodás, az együtt fejlődés igénye elengedhetetlen a hosszan tartó, harmonikus együttlétben. A tisztelet és a kitartás hiánya a változásra való képtelenség, az együtt fejlődés lehetetlensége, deficitálja az amúgy is bomladozó-roskadozó kapcsolatot. Olyan mit egy három lábú szék, aminek az egyik  lába kiesni készül.

Sokan panaszkodnak a férjükre, feleségükre. Úgy gondoljuk, hogy Ő a hibás! Amíg azt ventilláljuk, hogy miatta van minden rossz, addig nincs meg a tudatosság, hiányzik az önkontroll. Nem titok, hogy párunk visszatükröz minket. A bűnbak keresés, nem vezet megoldáshoz. Mi a megoldás? Természetesen minden eset más és más, teljesen egyedi, de mégis első lépésként érdemes és hasznos Önmagunkat feltérképezni és Önvizsgálatot folytatni. Jó tudni azt is, hogy „nincs hibás”, ketten vagyunk a kapcsolatban, tehát a helyzetet mi alakítottuk ki, minden pozitívumával és minden negatívumával.  Tehát, ha nem tetszik az amit létrehoztunk, akkor alakítsuk, javítsuk, változtassuk és hozzunk létre olyat, amiben mindkét fél jól érzi magát, kezdjünk el hidat építeni egymáshoz, jó erős tartópillérekből ácsolva. Írjuk újra történetünket, és nézzünk a párunkra úgy mint az elején. Találjuk meg benne a szerethetőt…

Az egyensúly és a változás flow egyre magasabb szintű megoldásokhoz vezet, ez maga a fejlődés,  mely  által fejlődik az egyén, a párkapcsolat és a család is.

A konfliktusoktól, vitáktól nem kell megijedni, ez nem azt jelenti, hogy rosszul választottunk párt és esetleg el kellene válnunk. Mindössze azt jelenti, hogy különbözőek vagyunk, bizonyos dolgokról másként gondolkozunk és pontosan ez adja a lehetőséget arra, hogy a  felmerülő konfliktus helyzeteket megoldjuk. Amikor elindul a folyamat és  megtaláljuk a számunkra legjobb megoldást, rálátunk egymásra, együtt erősödünk,  és erősödik a kapcsolat.

A valódi kapcsolatban a másik személy nem eszköz, arra, hogy elmondhassam magamról, hogy végre bekötötték a fejem,  hanem társ a teljes életúton. Egy valódi kapcsolatban az elköteleződés és annak kimondása és az hogy a másiknak nem néhány tulajdonságát szeretem, hanem őt magát, a teljes lényét alapvetés. Képes vagyok az egész lényéhez úgy viszonyulni, hogy ugyan látom az ő hibáit, gyengéit de tudom, hogy a tökéletesség csupán egy illúzió. Minden kapcsolatban feszültségek, nézeteltérések, ezek lehetőséget adnak az együtt fejlődésre a tisztánlátás és az elfogadás képességére.